Ki lehet mediátor?

Ha a mediáció mellett döntünk, és tájékozódtunk arról, hogy mit jelent a mediáció és ki az a mediátor, felmerülhet bennünk, hogy mégis milyen képzettsége van egy mediátornak? Mihez ért tulajdonképpen és mennyire képzett? Mert ha ügyvédhez fordulunk, akkor tudhatjuk, hogy ő egyetemet végzett jogász, az ügyvédeknek megvan a kialakult szakmai hitele. Egy ügyvéd az elképzeléseinkben nagy szaktudású valaki, aki sok éven át tanulta a jogot. De a mediátorokról még nem alakult ki egységes kép, nincs még olyan szakmai hitelük, mint akár egy ügyvédnek, akár egy orvosnak például. Magyarországon még a mediáció elterjedésének kezdetén állunk, és nekünk, mediátoroknak nagy felelősségünk az is, hogy munkánkkal mi (egyelőre kevesek) alakítjuk ki azt a képet, ami körvonalazódik az emberekben a mediátorokról. Elég néhány nem hozzáértő mediátor, hogy sokat rontson a mediáció elismertségén... De éppen így, elég néhány hiteles, jó szakember, hogy sokat javítson rajta!

Így gondolta a jogalkotó is valószínűleg, mert nagyon szigorú feltételekhez van kötve, hogy ki lehet nyilvántartott mediátor. Nyilvántartott, azaz jogosult arra, hogy hivatalos mediációs megállapodást lehessen kötni előtte, amit a bíróság elfogad. 

A mediátornak felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie, azaz diplomás. Az, hogy diplomáját hol szerezte, mi a végzettsége, nem számít. De a végzettségének megfelelő szakmában legalább ötéves szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. Sokan vitatják ezt a szabályt, mondván, hogy szűkíteni kellene a szakmák körét, mert például egy jogász, egy pszichológus, egy kommunikációs szakember vagy egy pedagógus alaptudásánál fogva sokkal alkalmasabb mediátornak, mint mások. Jelen pillanatban ez úgy érvényesül, hogy a jogászokat például meglevő tudásuk kiemeli a többi mediátor közül, szívesebben fordulnak hozzájuk. Kritika az is, hogy a "szakmájában öt év gyakorlattal rendelkezik" kitétel kizárja azokat, akik nem tudtak vagy nem akartak eredeti szakmájukban elhelyezkedni. Egy mérnökként öt éve dolgozó mérnök miért lenne jobb mediátor, mint egy ügyfélszolgálatosként emberekkel foglalkozó és konfliktusokat öt éve kezelő tanár? Mindenesetre a törvény így szól, ha túl szigorúnak tűnik is egyesek számára.

A mediátornak természetesen mediátori képzettséget kell szereznie, azaz el kell végeznie az igazságügyi miniszter rendeletében meghatározott szakmai képzést, ami sok elméleti és rengeteg gyakorlati tanulást jelent. A képzések színvonala igencsak eltérő, ami azért baj, mert így hozzá nem értő, alkalmatlan mediátorok is a szakmába kerülhetnek. De több nagyon színvonalas, gyakorlatias képzés indul, ahol hosszú évek óta dolgozó, szakmailag megbecsült, kiváló tanárok oktatnak. Akik már a beiratkozáskor megválogatják, hogy kinek adják át tudásukat, tapasztalatukat. Ezekre a képzésekre nem is könnyű bekerülni, de nagy szakmai nívót adnak.

A törvény tartalmazza még, hogy mediátor az lehet, aki büntetlen előéletű, és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, vagy nem esik egyéb kizáró ok hatálya alá. A mediáció megfelelő szakmai színvonalának biztosítása érdekében a mediátornak továbbképzéseken kell részt vennie a megszerzett ismeretek és készségek folyamatos szinten tartása, fejlesztése céljából. Ezt rendszeresen igazolni kell. Mindezeken felül számos más feltétel van még, amit teljesíteni kell ahhoz, hogy valakiből nyilvántartott mediátor lehessen: nem véletlenül vagyunk egyelőre olyan kevesen.

Hozzáteszem, hogy a mediátorok szakmai alkalmasságának vizsgálata sem volna rossz ötlet. Bár jelen pillanatban nemhogy a jogász, de a tanár vagy a pszichológus hallgatók alkalmasságát sem vizsgálják, anélkül is megkapják a diplomát... Nyilván a gyakorlatban úgyis kiderül, hogy ki az, aki felkészült és a személyisége is alkalmassá teszi az adott munkára, mondjuk a mediációra, és ki az, aki végül kihullik a szakmából.