Ha megszületik az elhatározás: "el akarok válni!", sokszor az első gondolat, hogy ügyvédet kell keresni. Mert ugyan rákeres az ember a neten, hogy hogy is van ez a válás? Mi jár nekem a közösből? Mennyi esélyem van, hogy a gyerekeket nálam helyezik el? De ki tudja, hogy amit olvastam tényleg úgy van-e. A bonyolult jogi körmondatokat nem lehet értelmezni, egyébként is annyi válási sztorit hallottam az ismerősöktől. Évekig tartó vádaskodás, igazságtalan döntés a tartásdíjról... ügyvéd nélkül elképzelhetetlen, hogy jól jöjjek ki belőle!
Mediátor nélkül pedig elképzelhetetlen, hogy gyorsan, békésen megegyezve, kis anyagi veszteséggel jöjjek ki belőle...
A köztudatban nincs benne, hogy nem minden jogász ügyvéd. Persze, hogy nem, mondhatjuk erre, mert van aki bíró. De ennél egy picivel összetettebb a dolog. Jogászként többféle lehetőség áll az ember előtt: például dolgozhat az igazságszolgáltatásban, azaz lehet bíró, ügyész (aki büntetőügyekben a vádat képviseli), vagy ügyvéd (aki az ügyekben saját ügyfelét képviseli). De lehet jogtanácsos is, dolgozhat egy vállalatnál, ahol annak minden jogi ügyét, szerződését kezeli. Vagy dolgozhat az állam alkalmazottjaként a közigazgatásban, ahol például kialakítja az új jogszabályok szövegét. És lehet mediátor is. Egyik nagyon kedves kolléganőm ügyvédként lépett a mediátori pályára és mindkét szakmát műveli - merthogy mindkettőhöz van affinitása... Sokféle jogász van tehát, ki ki érdeklődése, személyisége alapján választhat, mi az ami neki való. Vitákban konfrontálódni és érvelni ügyfelünk érdekei mentén, vagy döntéseket hozni a bizonyítékokat mérlegelve, esetleg szerződéseket írni, talán új szabályozást kialakítani, jogszabályokat szerkeszteni. Vagy mediátorként ugyanezekkel a jogi ismeretekkel azt segíteni, hogy nem egyik vagy másik fél, hanem mindketten a lehető legjobban jöjjenek ki az ügyből: gyorsan, nagy költségek nélkül, harag és gyűlölet nélkül.
Mi hát a különbség ügyvéd és mediátor között?
Az ügyvéd valójában olyan jogász, aki - többek között - a perben képviseli megbízóját. Magyarul ügyfelének érdekeit szem előtt tartva a bírósági és más eljárásokban mindent megtesz azért, hogy ügyfele minél jobban jöjjön ki az ügyből. Ennek érdekében konfrontálódik, érvel a másik féllel szemben, és persze ügyfelét felvilágosítja a jogairól, lehetőségeiről. Az ügyvéd azonosul ügyfele céljaival és minden módot megkeres, hogy azokat együtt elérjék. Nem tekinti - nem is tekintheti! - szempontnak azt, hogy a másik félnek mi az érdeke. Nem tekintheti szempontnak, hogy békés legyen a megoldás, rendeződjön a konfliktus érzelmi része is. És a konfliktus egyre éleződik, ahogy halad előre az ügy. Végül sokszor a "nyertes" sem boldog a sikerével, hiszen a csatában ő is vérző sebeket szerzett, örökre megmaradó hegeket...
A mediátor olyan szakember - az én esetemben jogász, de nem feltétlenül az! - aki közelíti a két fél álláspontját. A mediátor mindent megtesz azért, hogy mindkét félnek megfelelő, kielégítő közös megegyezés jöjjön létre. Hogy ne kívülállók - bíróság, két ügyvéd, mindenféle hivatalok - járjanak jól azzal, hogy két ember nem tudja békében lerendezni a konfliktusát. Hogy a megegyezés után mindkét fél nyertesnek érezze magát, anélkül, hogy egymáson sebeket ejtettek volna, ami ismét bosszúért kiáltana és a körforgásnak sose lenne vége. Hanem lezárják ami volt, tiszteletben elválva egymástól, bármi történt is. Hogy új fejezetet kezdhessenek, harag és gyűlölet nélkül. Hogy saját maguk hozzák létre közösen a megegyezésüket és ne kívülállók döntsenek az ő saját ügyükben.
Mi a közös bennük: ügyvéd és mediátor?
Az én esetemben a jogi szaktudás. Hogy minden jogi segítséget, ismeretet átadok, éppúgy, mint egy ügyvéd, azonban a konfliktusban nem állok egyik vagy másik oldalon: a közös megegyezésért dolgozom. Bár ügyvédként sosem dolgoztam, tekintve hogy a harcos érdekérvényesítő szemlélet távol állt tőlem, jogász vagyok. Jogász, aki már nem is tudna nem-jogász lenni, hiszen a sok év tanulás majd a sok év gyakorlat alatt részünkké válik az a bizonyos jogászi gondolkodásmód. Amit sok kritika ér, mondván túlbonyolított, fellengzős és szőrszálhasogató. De tisztelet is övezi, mert a jó jogász tisztán, logikusan, összefüggésekben gondolkodik és precíz. És eligazodik a jogszabályok sűrű erdejében, bármiről legyen is szó.
Igyekszem a jogászok jó hírnevét öregbíteni azzal is, hogy itt a blogban megpróbálok rövid mondatokban fogalmazni - hú nagyon nehéz:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.