Mediátor?

"A mediátor a mediációs eljárás, e sajátos permegelőző, konfliktuskezelő eljárás levezetője. Pártatlanul közreműködik a felek közötti vitát lezáró, kölcsönös megegyezésen alapuló megállapodás létrehozásában"  (2002.évi LV. törvény alapján)

Jogászként végeztem és évekig jogszabályokat készítettem, a mediációról azonban én is csak annyit tudtam: valamiféle közvetítés, pereskedés helyett. Leginkább csak külföldön. Így hát nem meglepő, hogy amikor azt mondom, hogy mediátorként dolgozom, a legtöbben rákérdeznek: mit csinálsz?! Annak ellenére, hogy a mediáció már néhány éve elérhető Magyarországon és törvényi szabályozása is több, mint tíz éves, még mindig viszonylag kevesen tudnak róla. Kevesen és keveset. Ahogy a mediátorokkal egymás közt mondani szoktuk: először is azt kell tisztázni, hogy a mediáció nem meditáció... még akkor sem, ha jót derülünk azon, hogy "a meditáció legalább jelent valamit, de a mediáció, az milyen szó már?". Még az is lehet, hogy a jogi szabályozásban ezért vezették be a mediációra a "közvetítés", a mediátorokra a "közvetítő" kifejezést?! ...  ki tudja. Persze a szó jelentése valóban közvetítés, csakhát erről leginkább az ingatlanközvetítők jutnak az eszünkbe... ami igen távol áll a mediációtól:-)

Nem könnyű hát a mediátorok helyzete, akik számos pályáról érkezve, tanárként, jogászként, vagy akár mérnökként segítenek a konfliktusok békés megoldásában.  Merthogy feladatunk az is, hogy minél többekkel megismertessük ezt a lehetőséget, hogy van más út is, mint a bíróság előtti pereskedés. Gyorsabb, olcsóbb, stresszmentesebb. A mediációs eljárás az Egyesült Államokban és Európában nagy hagyományokkal rendelkezik, jól bevált, hatékony módszer. Tehermentesíti a bíróságokat rengetegsok eljárástól és tehermentesíti az embereket a konfliktus elmélyülésétől. És persze hogy mondani szoktuk: a gyerekek a legfőbb nyertesei annak, ha a szülők konfliktusa békésen rendeződik. Mert a mediációs eljárás a válásoknál a leggyakoribb Magyarországon: a válásoknál, ahol érzelmeket (haragot, csalódást) is rendezni kell.

A közigazgatásban dolgoztam, amikor a mediátor-képzésről először hallottam. Akkor már egy ideje azon gondolkodtam, azt kerestem, hogy mi az ami valójában érdekel. Ami nemcsak a munkám, de a hivatásom  is lehet. Abban biztos voltam kezdettől, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Segíteni. Volt egy részem, akit nagyon érdekel a pszichológia. Egy másik részem, aki a külkeren csak úgy falta a kommunikáció "tudományát". És volt az a tény, hogy a konfliktusokat megértéssel megoldani szeretem, semmiképpen sem élezni, meg ehhez a jogászi szemléletem, ami mostanra részemmé vált. Ezek pedig így együtt éppen egy mediátort tesznek ki:-)

Mediátort, aki konfliktusokkal foglalkozik, mint a jogász, de nem egyik vagy másik oldalon küzd az érdekekért életre-halálra. Mediátort, aki kommunikál, mint a külkereskedő, azért, hogy különböző kultúrák között megtalálja a közös hangot. Mediátort, aki megérti az emberi problémákat, segít felismerni azok gyökereit és támogat a megoldásukban, mint a pszichológus.

Mi az a mediátor? Ha rólam van szó, akkor olyasvalaki, aki megtalálta a hivatását, amihez felhasználhatja mindazt amit valaha tanult és azt csinálhatja, amit szeret: segíthet.

A mediátor: közvetítő. Feladta, hogy a vitában lévő két fél között úgy közvetítsen, vitájukat úgy tartsa mederben és őket abban támogassa, hogy végül megegyezzenek egy olyan megoldásban, amivel mindketten elégedettek.